Tájház - Jászboldogháza

Tájház bemutatása

2002-ben a nyugdíjasklub elhatározta, hogy egyesületé alakul. Ekkor született az a döntés, hogy összegyűjtjük és megmentjük a községben még fellelhető régiségeket. Ebbe egyaránt beletartoztak a használati tárgyak, a bútorok, a gazdasági eszközök és szerszámok, valamint viseletek, dísztárgyak is. Mi az időt az 1900-as évek elejétől jelöltük meg, vagyis szinte az egész XX. századot.

2006-ban Besenyiné Jolánka szüleinek a háza üresen állt és Tőle kértük kölcsön az épületet. Ő ingyen és bérmentve rendelkezésünkre bocsájtotta. A nyugdíjasklub az Önkormányzattal összefogva kipofozta, rendbe hozta az épületet és beköltöztettük az összegyűjtött "csodáinkat".
A klubtagok mostak, vasaltak, takarítottak, sőt néhányan még bútorrestaurálást is végeztünk a cél érdekében. A lovas szekér felújítását már nem vállaltuk, ezt akkor Nagy János (Csiki) végezte, de úgy gondoltuk, hogy az is szükséges egy régi, paraszti udvarba.

A megnyitó előtt elhívtuk a Jász Múzeum igazgatóját, Hortiné dr. Bathó Editet, hogy nézze meg a művünket. Mi ezt akkor "Népi gyűjtemények házának" gondoltuk elnevezni. A múzeumból kijött bizottság a berendezés, az elhelyezés és az egész anyag összeállításának időszerűsége miatt TÁJHÁZ-nak nevezte. Így 2006-ban a Jász Világtalálkozóval egy időben került megnyitásra. A megnyitóra minden szobában elhelyeztük az adományozók névsorát, felraktuk és kifüggesztettük a szebbnél szebb kézimunkákat és az előtérben elhelyeztük HITVALLÁSUNKAT, amelyhez ma is tartjuk magunkat és így szól:

A múlt emlékei a jövő nemzedéke számára már történelem,
Nekünk ma élőknek kell azt megőrizni és tovább adni.

Néhány év örömködés után újabb változás következett: eladó lett a kis ház. Az Önkormányzatnak erre nem volt pénze. Ekkor jött a kedvező fordulat, dr. Pap Béla alpolgármester úr felajánlotta egész éves tiszteletdíját a ház megvételéhez.
Megvolt a nagy öröm, így a Tájház az Önkormányzat tulajdonába került. A Nyugdíjas Egyesület továbbra is vállalta a védnökséget, azaz az évenkénti nagytakarítást (mosás, vasalás), az újonnan érkezett tárgyak elhelyezését, az időközben megépült kemence hasznosítását. A Tájházhoz továbbra is jó szívvel várjuk és kapjuk is a tárgyakat.